Rissz-rossz terasz #17 Digitális-e a zenélő karácsonyfadísz?

Haladunk Kőszegi Ádámmal az IT történetében. Szó esik a számológépekről, kiderül, hogy mitől lengyel egy logika, digitális-e egy szalagos vagy bütykös zenélőmű, mennyiért üzemelték be az Enterprise 128-at és mit érdemes megnézni Pakson. Primót bírod?

Adásba kerül 2020. május 25-én (Zimi szülinapján) a Látszótér Rádión, este 8 órától, leadását követően majd meghallgatható lesz a podcast alkalmazásokból is, vagy a Látszótér weboldalán: https://latszoter.hu/radio/digitalis-e-zenelo-karacsonyfadisz

Látszótér live ráidóadásért katt ide: http://stream.latszoter.hu/radio.m3u

Az úri, regisztrációra nem kötelezett, független és cseppet sem fizetett közönség mindeközben kulturáltan fikázza a műsort a cseten. https://latszoter.hu/chat

Vendég Kőszegi Ádám, aki egyben szakértő és DJ is volt. Köszönet érte!

Ezt a fotót választottam az adáshoz: https://latszoter.hu/szakkor/gyertek-utanam-feny-fele

Dr. Lovas Béla (1912–2003) február 25-én született, Orosházán. Tanulmányait Orosházán, Hódmezõvásárhelyen és Szegeden végezte. Orvosi oklevelét 1937-ben vehette át. 1938-ban maláriaorvos lett az akkori Szatmár megyében. A II. világháború idején – mint járványügyi szakértõt – az utolsó pillanatban vették ki egy Don mellé vezényelt orvoscsoportból, azzal, hogy inkább az Ungváron mûködõ kiütéses tífusz oltóanyag termelõ intézetben kell szolgálatot teljesítenie.
A háború után Kaposvárra került, ahol öt évig megbízott tiszti fõorvosként
dolgozott. 1950-ben családjával Budapestre költözött, ahol Gerendás Mihály
professzor alkalmazta az Akadémia akkor alapított Elektronmikroszkópos
Laboratóriumában. Lovas volt a világon az elsõ, aki lefényképezte az influenza vírus ribonukleinsav spirálját. A Laboratórium megszûntetését követõen a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Kórbonctani Intézet Elektronmikroszkópos Laboratóriumába került, ahol, – mint annak vezetõje – nyugdíjba vonulásáig fõképp a szem ideghártyájával foglalkozott.
Elõször csak kíváncsiságból, majd késõbb elhivatottságból, fáradhatatlan elszántsággal tanulmányozni kezdte a vizek élõvilágát. Harminchárom éven át dolgozott együtt Kollányi Ágostonnal, a neves természetfilmessel. Több mint ötven filmnek volt szakértõje, ötletgazdája, aktív közremûködõje. 1973-as nyugdíjba vonulását követõen fõképp fénymikroszkópiával foglalkozott. 1984-ben jelent meg „Mikroszkóp – mikrokozmosz” címû, nagysikerû könyve. A „Kísérletezz mikroszkóppal” címû munkája pedig a Hobbi-sorozatban jelent meg.
Szívesen tartott elõadásokat kezdõknek, fiataloknak. Szeretett rögtönözni,
illetve a maga által készített frappáns demonstrációs eszközökkel is lenyûgözte a hallgatóságát. Lovas Béla a hazai csípõszúnyog-kutatásban kutatói pályájának kezdeti éveiben vett csak részt, a II. világháborút követõen eltávolodott a témától. Csípõszúnyogokkal való munkája ugyanakkor egy igen kritikus idõszakhoz, a magyarországi maláriaszúnyogok elterjedésére és a malária elõidézésében betöltött szerepük tisztázására irányuló vizsgálatokhoz kötõdik. Az 1937 és 1944
között lefolytatott feltáró munka nyomán tisztázódott, hogy melyek
Magyarország jelentõsebb malária-endémiával fertõzött területei. Lovas
mûködési területe (~Szatmár vármegye) az erõsen fertõzött vidékek közé tartozott, ahol a lakóépületeket és az istállókat több éven keresztül DDT-vel kezelték. A drasztikus beavatkozások eredményeként sikerült a szúnyogsûrûséget a minimumra csökkenteni, a betegség pedig (nagyrészt feltehetõen a védekezésnek, de a mocsarak lecsapolásának is köszönhetõen) csaknem teljesen viszszaszorult.
Lovas Béla kilencvenéves korában, egy riportban így nyilatkozott:

„Hogyan várják el a társadalomtól, hogy vigyázzon a környezetére, ha fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mibõl áll a környezete? Tehát az én utolsó dobásom, hogy megmutatom nekik, amit eddig nem láttak. Amikor egy csepp vizet ráteszek a tárgylemezre, mindig úgy érzem magam, mint Cousteau. Ráteszem a csepp vizet, lefedem egy fedõlemezzel, és akkor zsupsz, be a fedõlemez alá, mint egy búvár! Én egy mikrotengerben sokkal több csodát látok, sokkal többet. Ez a mikrovilág sokkal sokszínûbb, sokrétûbb, fajban elképzelhetetlenül gazdagabb, mint a szabad szemmel látható világ!”

A fenti idézet ismeretében nem meglepõ utolsó úti célja sem:
hamvait végakaratának megfelelõen a szegedi Tápéi révnél a Tiszába szórták. (Szabó Dezsõ a Magyar Mikroszkópos Társaság Balatonalmádiban, 2003. május 30-án rendezett Konferenciáján elhangzott elõadásának felhasználásával.)
Forrás: https://pkkft.hu/index_2019.html

Kapcsolódó kép Ádám telefonkártyájáról:

Az adásban elhangzott zenei számok:

Az első zenéhez tartozó videót a feltöltő sajnos az adás megjelenése óta eltávolította, ezen a linken volt: https://www.youtube.com/watch?v=QZYVtC3drUs