Az Alter Ego! című játék, már korábban felkeltette érdeklődésemet, de amikor megláttam Spectrum változatát, akkor vált igazán érdekesnek. Mivel Spectrumot jó ideje nem gyártanak, gondolhatnánk, hogy játékok sem készülnek rá. Nos, ez majdnem így is van, kivéve azon kevés megjelenéseket amikről ebben a cikksorozatban fogok beszámolni. Mindig is szerettem logikai játékokkal játszani, sőt az utóbbi időkben készíteni. Saját szerzeményeim táblás és kártyás társasjátékok formájában születnek meg, de a számítógépes logikai játékok is nagyon érdekelnek. Legutóbb is egy logikai ügyességi játékot mutattam be és tessék, itt van egy másik. Tényleg nem volt szándékos, minden a véletlen műve. A mostani játékot 2011-ben követte el két Orosz programozó, Denis Grachev és Shiru. Denisnek ez a második játéka, Shirunak 2004-től napjainkig, több programja került napvilágra. Na de lássuk a játékot!

 

Én és Én meg a sok kincs

A játékban kettős személyiséggel megáldott emberkék vagyunk, akinek az a feladata, hogy a 40 különféle kacifántos pályáról, összeszedjük a kincseket. Ez elsőre nem is hangzik bonyolultnak, csak hogy ott van az a másik Én, aki ugyan azt csinálja, mint Én, csak a másik oldalamon, mintha tükörben nézném magamat. Ezt képzeljük el úgy, hogy ha Én a pálya bal szélén állok, akkor a másik Énem, pontosan velem szemben a túloldalon. Amikor elindulok magammal szemben, akkor egyszer csak össze találkozok magammal és ha tovább megyek, akkor eltávolodok magamtól. Ha leesek, leesik a másik énem is, ha felmászok a létrán, mászik a másik is, a levegőben. Vannak kincsek, amiket csak úgy tudok elérni, ha segítségül hívom a másik Énemet. Ekkor a két Énem helyet cserél, és amelyiket eddig irányítottam, az lesz a másik Én, míg a Másik Én lesz amelyiket tovább irányítom. De, a bibi ott kezdődik, hogy ezt a személyiség cserét nem lehet korlátlanul végrehajtani. Minden pályának meg van határozva, hány csere lehetséges és ha e lehetőségeket kiaknázzuk akkor nincs tovább, az irányított figuránkkal kell összeszedni minden további kincset. Aztán az akadályok is ott vannak, akik ide-oda, fel-le mozognak és ezeknek, ha neki megyünk, végünk van.

 

Nem könnyű az Én életünk

A játékban minden pályát jó alaposan át kell nézni és meg kell tervezni, mikor melyik Énünkkel kell oda menni és összeszedni a kincset. Ha elfogynak a rendelkezésre álló életek, akkor a játéknak vége és kezdhetjük elölről az egészet. Az időzítés is nagyon fontos, nem mindegy mikor indulunk el és milyen sorrendben akarjuk megszerezni a javakat. Egyszóval ízig, vérig logika az egész, némi ügyességgel fűszerezve.

 

 

A kivitel minden igényt kielégít, ami viszont nekem hiányzik a 128-as zene és a játék közbeni aláfestő melódiák. Ennek ellenére a játék fő témáját 48-as beeperre megírták és nagyon szuper lett. A főképen még dolgozhattak volna és a menü is lehetne színesebb, tartalmasabb. Mindezen hiányosságok ellenére, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, mert jó játék.

 

 

 

Az ALTEREGÓ (latin: alter ego = másik én) egy második személyiség az emberen belül. Ezt a fogalmat a 19. század elején hozták létre, amikor a pszichológusok először definiálták a disszociatív személyiségzavart.

Az alteregó kifejezés használatos irodalmi analízisokban és összehasonlításokban olyan szereplők leírására, akik pszichológiailag megegyeznek, illetve alteregói az írónak, tehát olyan fiktív személyek, akik viselkedésükben, beszédükben és gondolataikban a szerzővel azonosak.

 

Robert Louis Stevenson regényében, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetében ábrázolja azt az elgondolást, amely szerint a jó és a gonosz egy emberen belül létezik, s a két én folyamatosan harcol egymással. Edward Hyde a szó szoros értelmében a doktor másik énje, a pszichopata, aki irányíthatatlanná válik a civilizált társadalom szabályai miatt, s aki megosztja a testet a doktorral.

A szakszó illetve a koncepció sűrűn megjelenik a populáris regényirodalomban, például a képregényekben, mint a szuperhős titkos identitása.

Forrás:Wikipedia