Harminc éves a Sinclair QL

Igazi különlegességre sikerült szert tennem múlt ősszel, közel harminc évvel a termék bejelentése után. A QL a Sinclair üzleti számítógépe volt és megér egy misét, hogy vajon ma miért a floppy az elterjedtebb és nem a szalagos (nem IBM!) Microdrive. Emellett ez az írás szolgál kiegészítő információkkal, képekkel a PC World 2014. februári számában megjelenő retro rovathoz, melynek központjában épp a SInclair QL áll.

A Sinclair névről egyértelműen a Spectrum jut a legtöbb 8 bites gondolkodású ember eszébe. A sikeres kis gép elragadó bája mellett sem volt alkalmas munka célú felhasználásra és a Sinclair vállalatok, vállalkozások számára is szeretett volna piacra dobni egy gépet. Nem túl rég indult a PC, még nem volt domináns és sok kisebb gép osztozott a piacon, de persze a legfőbb ellenlábas az IBM volt. (A Macintosh még épp hogy megjelent.)

A PC nagy volt, akkori szemmel a végtelenik bővíthető (640 KB mindenre elég kellene, hogy legyen, ugye) és iszonyatosan drága. Valami gyökeresen mást tálalt a Sinclair cég, brit stílusban, szellemes megoldásokkal és sokkal olcsóbban: ez volt a QL. A 8 bites Spectrummal szemben a QL-ben már nem a kiváló Z80 mikroprocesszor játszotta a főszerepet, hanem a Motorola 68008, mely egy többfeladatos, 32 bites mikroprocesszor (igaz, csak 8 bites buszon kommunikál a külvilággal). Ugyanebből a családból származott a később igen nagy sikert aratott Commodore Amiga CPU-ja is, ott is csökkentett, 16 bites külső busszal. A QL 7,5 megahertzes processzora bőven megette reggelire az első PC-k 8086-os központi egységeit, de még a két generációval későbbi 286-os AT-kkel is simán versenybe szállhatott volna. Erőben tehát alapvetően nem volt hiány és a RAM mennyisége (128 KB, 896-ig bővíthető) is bőven megfelelő volt.

Egybeépített gép volt a QL, azaz mai szemmel csak egy billentyűzetnek tűnik, ami segített  a visszafogott ár tartásában, de a PC billentyűzeténél lényegesen kevesebb gombot tartalmazott és kevésbé is volt kényelmes. A kemény gombok alatt itt is fóliaérzékelő lapult, amit a PC-s világban csak később vált általánossá.

Grafikai oldalról még annyi támogató hardvert sem tartalmazott a QL, mint a Commodore 64. Két grafikus üzemmódja volt, egy 8 színű 256×256 képponttal és egy 4 színű 512×256 ponttal. Szöveges mód nem volt, a betűket rajzolta a rendszer, akárcsak a Spectrum esetében. A megjelenítő lehetett TV vagy monitor is. Az üzleti alkalmazásokhoz a gyártó feleslegesnek tartotta a sprite (blob) hardver beépítését vagy a képernyőterületek mozgatásának gyorsítását, fontosabbnak érezve a képpontok villogtathatóságát. Akárhogy is, kiváló üzleti grafikákat készíthettünk (akár BASIC-ből) a QL segítségével egy olcsó TV-t használva megjelenítőnek, a képpontszám kiadta a 80 oszlopos szöveges módot bőven és változtatható volt a betűméret BASIC-ből is. Ebben az időben még nemigen volt pénze senkinek színes monitorral felszerelt PC-re, így grafikában a QL, ahogy más mikrogépek is, még sokáig jobbnak bizonyult a PC-nél. Ugyanakkor a játékok során nagy memóriamennyiséget kellett volna mozgatni (mindkét videó üzemmód 32 KB-os pufferrel dolgozott), de ennek terhe a CPU vállát nyomta, nem volt rá gyorsító hardver, ezért igazán látványos (pl. képernyőgörgetős) játékokat szinte lehetetlen volt QL-re készíteni.

Az akkor még elég drága floppy helyett két Microdrive meghajtót tartalmazott a gép. A Microdrive végtelenített szalagos kis streamer, nagyságrendekkel gyorsabb, mint a Spectrumhoz használatos magnó, de azért a floppynál lassúbb, egy teljes, 100 KB-os szalagot úgy 8 másodperc alatt tud beolvasni. Szekvenciális média lévén persze a floppy mindenképpen rugalmasabb adattároló és nagyobb kapacitású is, de az akkori felhasználási jelleghez a Microdrive is megfelelt. Azonban érthető módon a szoftvergyártók idegenkedtek a szokatlan médiától, a sokszorosítás bizonyosan többe került és nehezebben megoldható lehetett, mert nem jelentek meg ezrével a különféle alkalmazások, jó ha néhány száz szoftver elérhető volt ezen a médián. Állítólag Linux Tovalds, a Linux atyja is QL-t vett és a szoftverhiány miatt programozott rengeteget, aztán megunta az egészet és áttért PC-re és megcsinálta a Linuxot.

Viszonylag kis legyártott darabszáma ellenére számos periféria volt kapható a QL-hez. Legnépszerűbb a memória bővítés mellett a floppy illesztő volt, ebből egy Sandy-t volt szerencsém kapni a géphez, egy hozzá illő külső DD-s floppy meghajtóval. Rengeteg más hardverről lehet még olvasni az rwapadventures.com QL wikijén vagy Dilwyn Jones szakoldalán a www.dilwyn.me.uk címen.

Nagyjából ez lehetett a legkomolyabb oka a QL bukásának a szokatlan média. Nem is a Microdrive szerényebb képességei vagy megbízhatósági gondok, hanem a szoftverfejlesztő partnerek érthető bizalmatlansága segíthette elő a platform elsüllyedését. Minden fejlesztő a széles, népes piacot kedveli és a QL csak egy kis szeletett tudott kihasítani a piacból (150 000 darabot gyártottak belőle), így 1986-ban beszüntették a gyártását. Hiába a kiváló, strukturált BASIC, az egész jól sikerült hardver és a jó ár, ma már ritkaság a QL és nem szalagra, hanem lemezre mentünk, illetve mentettünk amíg nem volt jobb.