Emlékszem mikor szüleim hazahozták „A” Sinclair ZX Spectrumot, akkor valami megváltozott. A család részévé, tagjává vált a kis jószág és együtt gyűrtük a Pheenix-et, a Fred-et és a Manic Miner-t. Ezekkel a játékokkal még ma is szívesen játszom, és emlegetem a régi szép időket gyermekeimnek. Aztán teltek-múltak az évek és elkopott a 8 bites varázs, jött a PC és feledésbe merült a gép és a kedvenc játékok is.
Nem olyan rég, új hobbit kerestem magamnak és így jutottam el oda, ahol minden kezdődött. Igen ez a Csoki klub, ismertebb nevén, Csokonai Művelődési Ház, Mikro klub. Anno itt ment a csere-bere, háború a C64 és Amiga táborral és itt köttetett sok ismeretség, barátság. Így van ez ma is, annyi különbséggel, hogy már nincs puskapor szag és mindenki nosztalgiázni jár ide. Ezen új hobbimnak köszönhetően, ismerkedtem meg egy szuper csapattal és csöppentem bele a legutóbbi retró kiállításba a ReGamEx 8-ba. Két napos rendezvény alatt, mindent meg lehetett nézni az elmúlt 40 év konzol és számítógép felhozatalából, sőt nagyon sok géppel még játszani is lehetett. A szervezők, minden apróságra odafigyeltek, a fiatalabb korosztálynak modernebb gépeket, idősebbeknek nagyon régi gépeket szántak és ezzel betaláltak mindenkinél. Jó magam is vittem gépet, na nem a régi családtagot, mert az most éppen beavatkozáson esik át, hogy aztán teljes fényében pompázzon, hanem egy frissebb szerzeményt egy Spectrum +2 képében. Mivel még friss retrósnak számítok, ezért a közösség segítségét kellet kérnem, hogy minden klappoljon és szinte egy csapásra minden, amivel nem készültem ott termett. Kazetta adapter, hangszórók, kábelek, TV. miegymás.
Első nap régi kedvenceimet játszottuk a gépen mindenki nagy örömére, aztán gondoltam egyet és elhatároztam, keresek friss játékokat, a nem olyan távoli múltból és ezeket fogom a második nap mutogatni. Ez is jó ötletnek bizonyult, mivel minden Spectrumos nagy szemekkel nézte milyen számukra eddig ismeretlen játékok mocorognak gépemben. Mindenki jött és kérdezte, „mi ez?, mi a címe? ezt nem ismerem!” majd nyugtattam őket, ez egy 2013-as játék, ezért lehet ismeretlen számodra. Nos, voltak köztük szerethetők és voltak kevésbé szerethetők, most az egyik számomra talán legszerethetőbb játékot mutatom be, hátha kedvet kaptok hozzá.
Nos erről a remekműről lenne szó. Bouncing Bomb Redux, azaz a Pattogó Bomba újraértelmezve. Igen mindenki jól látja újra, mivel ez egy 1986- ban készült és már akkor is ismeretlenségbe burkolózó játék volt. Akkor mit szóljon a 27 évvel későbbi kistesó? Szóval az eredeti játékban egy pattogó bombát irányítunk, balra, vagy jobbra és pattogása közben igyekszik eljutni egy kapcsoló gombhoz, ami kinyitja a pálya elektromos ajtaját. Pattogásának mértéke egyenletes, annak csak a fölötte megjelenő akadályok szabhatnak határt. Ha sima felülettel érintkezik, egyszerűen visszapattan és pattog tovább, de ha tüskének ütközik, akkor felrobban. Vannak padlóba épített csapdák is, ezekre rápattanva megint csak, BUMM az eredmény. Nos, a játék 10 pályája viszonylag könnyen végig játszható, túl nagy kihívást nem jelent. Phil Ruston, aki a játék szülőatyja nem strapálta magát az elmúlt 27 évben értem ezalatt azt, hogy nem készített másik játékot. Gondolt egyet és a régi nagy sikerre való tekintettel, elkészítette játékának második részét, hogy azzal lepje meg a világot. Jól tette, mivel így felfigyelhettem rá és elmondhatom mi az, amivel jobb ez, mint az.
A Barnes Wallis alkotta híres pattogó bombákat először a brit Királyi Légierő alakulatai vetették be az Operation Chastise (Chastise hadművelet) keretében a Ruhr-vidéki gátak megsemmisítésére. A bombákat tulajdonképpen torpedók helyett is használták a britek, ugyanis a német hidroelektronika hatástalannak bizonyult ellene. A németek fejlesztéseik segítségével ki tudták iktatni az egyenes pályán érkező lövegeket, azonban a gömb vagy henger alakú pattogó bombákkal nem tudtak mit kezdeni, hiszen nevükhöz híven azok a víz felszínén pattogtak. A feltaláló egyébként a kertjében lévő tóban kísérletezte ki a fegyvert.
A koncepció mit sem változott, pattogunk és haladunk, viszont a pattogásunknak két amplitúdója van. Normálméretű pattogás, és laposabban pattogás, amit egy gomb lenyomásával érhetünk el. Továbbá, nem egy kapcsolót kell lepattognunk, hanem több kulcsot kell összeszedni, ahhoz, hogy kinyíljon az a bizonyos ajtó. A pattogás két mértéke, első pillanatban jó ötletnek látszott, de aztán be kellett látni, hogy sokkal nehezebbé tette a játékot elődjénél. És ha ez nem lenne elég, minden pályát, szám szerint 20-at, időre kell teljesíteni. Hoppá, na, ez már döfi! Megjelentek új elemek az új játékban, ilyen a homokóra, ami időt ad, vagy lehet életet szerezni. Cserébe telipakolták a pályákat mozgó akadályokkal, amik mind nagyon ártalmasak bombánknak, és olyan talajokkal, amik egyszerűen elkopnak a pattogás közben és leesünk. A nehezebb pályák és az idő szűke, szülhette a GAME OVER állapot utáni első kérdését, kezdjük-e elölről, vagy az aktuális pályától kívánjuk folytatni pattogásunkat. Naná, hogy folytatjuk.
A játéknak nagyon kellett a ráncfelvarrás. Nem csak a pályák lettek izgalmasabbak, hanem a grafika is szuper lett. Első ránézésre, nem lehet megmondani, hogy egy Spectrum játékot látunk. A bónusz pályák előtt olyan szín kavalkád fogad minket, hogy már azért megéri teljesíteni a pályákat. A bomba pattogása tökéletes és a hangon is sikerült hozni, tényleg pattogó hangot hallat az a bomba. Szépek az árnyékolások, minden ami mozog egyenletesen teszi azt, nem szaggat, nem zavaró. A pályáknak különböző témákat adtak, ezzel is színesítve a játék élményét. A legnehezebb feladat, amikor elektromos íveken kell áthaladnunk. Ki kell figyelni a ritmusát és amikor épen pihen az ív, uzsgyi menni kell. Látszik, hogy nem kevés időt fordítottak a játékra, az mindenben a maximumot hozza, így szuper hangulatot teremt. Minden pályát alaposan szemügyre kell venni és meg kell tervezni az azon való áthaladást. Ha hibázunk, nem kell mindent elölről kezdeni, így van esély pár óra alatt végigjátszani minden pályát. Nekem a játékról, rögtön a Manic Miner ugrott be, ahol ugyan így tudtunk pályáról pályára előre haladni, minden este és ünnepnap, amikor a család leült a kis Spectrum elé szórakozni.
Jó játékot!
drcsaba