Amigások ma: Tyschtschenko, Trencsényi és Soponyai alias Dh1 interjú

Tyschtschenko igazi Amiga celeb, sőt, ős-ikon, míg József és Viktor egy-egy kiváló képviselője a mai Amiga-nemzedéknek. Tucatnyi más prominens személlyel csinálhattam volna még interjút és a későbbiekben szívesen tenném is, ám most őket kérem, nézzék el nekem, hogy ezúttal nem ők kerültek e-mail-végre.

Petro Tyschtschenko, a Commodore Amiga részlegének és utódcégeinek logisztikai és sales vezetője, elnöke, közismert személyiség, aki akkor is továbbvitte az Amiga ügyét, mikor hivatalos forgalmazója már nem volt. Aki néhány éve, az eddig ismert utolsó elfekvő Amiga 1200-as ‎ szállítmányból szerezte be sajátját, az bizonyosan neki köszönheti a lehetőséget. Sajnos a hardverek elfogytak, de a lelkesedés nem, így Petro Tyschtschenkóval sok nemzetközi rendezvényen lehet találkozni, ilyenkor általában hoz magával valami érdekeset is, például az Amiga Walker prototípust, mely az iMac megjelenését megelőzően készült.
Amint egy Amiga cikkhez gyűjtöttem anyagot, ráleltem egy eléggé hevenyészett, de legalább friss angol nyelvű Tyschtschenko-interjúra az Amigacaston, ami arra késztetett, hogy legalább néhány kérdést feltegyek neki e-mailben, hogy ne kelljen egy hosszú és szinte vágatlan interjúból kibogarászni, hogy mi újság manapság. Utána hirtelen ötlettől vezérelve két hazai embert is halásztam a cikkhez, hogy legyen némi személyes beszámoló olyanoktól, akik máig aktív Amigások. Mivel a cikk korlátozott terjedelmű, ezért csak kivonatolva tartalmazva a személyes anyagokat, teljességében mindhárom interjúszerűség itt olvasható, remélem segítettem, jó szórakozást. (A felvezetőktől, köszöntgetésektől megkíméllek titeket, a konkrét kérdések és válaszok következnek.)

Petro T. O. Tyschtschenko

Petro T. O. Tyschtschenko

K: Hogy kezdted és miként tengeted ma amigás napjaidat?

V: Köszönöm, hogy az Amiga és személyem után érdeklődsz. 1982-ben kezdtem a Commodore-nál és három ízben próbáltam meg az Amiga céget életben tartani. Először az ESCOM-nál, másodjára a Gateway-nél és harmadszorra BillMc Evennel. Ma is szeretem a drága Amigámat és nagyon aktívan részt veszek az európai RETRO Klubok életében. Írtam egy német nyelvű könyvet is időközben (www.petrosbook.com). 2011-ben elkezdtem Amiga 1200-asokat visszavásárolni volt indiai disztribútorom készletéből, hogy felélesszem a retro-piacot és javítsak a néhány még mindig üzemelő Amiga és Commodore viszonteladó marketing-aktivitásán. Ez egy non-profit projekt volt, melyet az indiai támogatásnak köszönhetően körülbelül nullszaldósan zárhattam le.

Amiga 1200

Amiga 1200

K: Használsz még Commodore-t, Amigát? (Számomra amúgy elképzelhetetlen nemleges válaszra rövidebb interjú született volna 🙂

V: Gyűjtő vagyok, a következő termékekkel rendelkezem: Commodore VC 20, Commodore 64, Commodore 1530, Amiga 500, Amiga 1000, Amiga 1200, Commodore PET, Amiga CD 32, Commodore 116, Commodore 128 és az AMIGA Walker prototípusa. Mindezek tökéletes, működő állapotban vannak, időről időre bekapcsolom őket és élvezem a történelmi hangulatot.

AMIGA Walker

AMIGA Walker

K: Miként látod az Amiga jelenét és jövőjét?

Úgy gondolom, hogy az Amiga mára retro számítógéppé lett, hasonlóan érdekessé és izgalmassá, mint a retro-automobilok. Rengeteg klub van és lelkes rajongók igyekeznek azon, hogy karban- és életben tartsák az Amiga. Ez nagyon rendben van és támogatom ezeket a tevékenységeket, amennyire csak tőlem telik. Én is öregszem, akár az Amiga, és a hardver meghal egy napon, de a szoftver és az emlékek soha.

K: Miként értékeled az olyan modern reinkarnációkat, mint az Amiga One és pl. az új AmigaOS vagy a MorphOS?

V: Hogy őszinte legyek, soha nem hallottam örömmel, hogy egy rakás új operációs rendszer kerekedett az eredeti Amiga OS köré. Ha még mindig, a hivatalos Amiga időszak leteltével is lenne befolyásom és bírnám az Amiga szellemi tulajdonjogainak teljességét, akkor nyílt (open source) rendszerré tenném az egészet.

K: Számíthatunk feltűnésedre valamikor Magyarországon?

V: A régi időkben, még az Amiga elnökeként sokszor meglátogattam Budapestet és ellátogattam Amiga-klubokba is. Mostanság nem tudnám önállóan finanszírozni, hogy valamennyi meghívásnak világszerte eleget tegyek, de kész vagyok részt venni, ha a meghívó klub állja az utazási- és szállásköltségeket. Így aztán ott leszek a nagy amszterdami eseményen Június 27-én, a németországi NEUSS Meetingen október 10-11-én és közben a malagai konferencián, július 25-26-án. Sajnos Magyarországra nem kaptam még meghívást.

Addig is nagy üdvözlet minden Commodore- és Amiga-evangelistának, kérlek tartsátok továbbra is életben a mi Amigánkat. Az AMIGA soha nem hal meg!

Petro Tyschtschenko és az Amiga Walker

Petro Tyschtschenko és az Amiga Walker

Trencsényi József

K: Hogy keveredtél Amiga-közelbe?

V: Anno Commodore 64-en kezdtem programozni és kis játékokat készíteni, de igazán az Amigás időszakban gondolkodtam komolyabban azon, hogy ebből kellene megélnem, így érettségi előtt elkészítettem életem első grafikus point & click kalandjátékát, amit el is küldtem az Ocean Software-nek 1992-ben. Természetesen semmilyen reakció nem érkezett, de ez is elég volt ahhoz, hogy a játékfejlesztésben ragadjak és lassan 20 éve (te jó ég!) ebből éljek. A demo scene-nel kapcsolatos dolgok úgy látszik nálam pont fordítva játszódtak le, mint a többieknél, akik scenerből lettek játékfejlesztők. Ugyan 1992 és 1998 között ott lebzseltem én is majd minden party-n, de teljesen passzívan, csak a társaság és a hangulat miatt jártam. Mostanában érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy demókat írjak és mi másra, mint C64-re és Amigára?

 

K: Szóval miért pont Amigára?

V: Mert ez volt az utolsó platform aminek “lelke volt”. Van ebben biztosan jó adag nosztalgia is, de ha ezt félretesszük, akkor ott marad az a zseniális, átgondolt és szinte tökéletesen megvalósított hardver és szoftver, amit Amigának hívnak, ami sok szempontból 10-15 évvel biztosan megelőzte a korát. Ha pedig olyan (okostelefonos) játékot készítünk, ami Amigán is megállhatja a helyét, akkor portolni fogjuk azokat a jövőben is, vannak ilyen jellegű terveink. (Az Artex Games amigás játéka, a Mad Crash Racing ingyenesen letölthető.)

Mad Crash Racing

Mad Crash Racing

 

K: Hogyhogy még ma is pont Amiga?

V: Pont azért, amit már feljebb is írtam: mert az AmigaOS-nek (és a leszármazottainak) és a classic vasaknak valahol lelke van. Ha belenéz az ember az exec.library láncolt listáinak a felépítésébe, vagy megnézi, hogy a Blitter és Copper (szerk: grafikai rutinok) milyen zseniális dolgokat tudott már 1985-ben, akkor megemeli a kalapját és a mai Windowsos, OS X-es világából legszívesebben visszamenekülne egy időgéppel a ’80-as évek közepére. 🙂

 

K: Hoz számodra valamit az Amiga fejlesztés, vagy csak inkább tribute és hobby?

V: Közvetlenül, anyagilag semmit. Talán közvetve hozott a mobil játékainkhoz pár letöltőt, de ez inkább mánia és “tisztelgés” a régi dolgok és emberek előtt. Nehéz dolog ezeket megfogalmazni, de elég, ha egymás mellé rakosgatod azokat a platformokat, amiken dolgozol. Mert a végén azt mondod, hogy ezen (szerk: Amigán) szívesebben csinálok mindent, mint a másikon, mert logikusan van felépítve, látszik, hogy akik kitalálták, azok értettek hozzá, hogy hogyan kell felépíteni egy OS-t és hogyan lehet a felhasználók és fejlesztők kezébe egy olyan dolgot letenni, amiből szinte mindent kihoztak, amit csak lehetett. A mai platformokkal pont az a bajom, hogy felépítésükből adódóan pazarlóak, már-már átgondolatlannak tűnnek. Nyilván egy ilyen rendszeren szívesebben dolgozik az ember. Bocsánat, de nem tudom ezt egzaktabb módon megfogalmazni! 🙂

 

Soponyai Viktor alias Dh1

K: Hol botlottál az Amigába?

V: Az Amigával először a Commodore Világ, a magyar Amiga Magazin és az 576 Kbyte hasábjain találkoztam. Az én első számítógépem egy 64 KB-ra bővített Commodore 16 volt, melyet édesanyám vásárolt nekem a spórolt pénzéből. A haveri köreimben pedig Commodore 64-el nyomultak a legtöbben. Áhítattal néztük és olvastuk az amigás cikkeket a fent említett lapokban, vagy a Németországból hozott Quelle Magazinok hasábjain. Csodalatos grafikai képességeket közvetítettek a cikkekhez mellékelt képek. A szöveg pedig meggyőzött minket, hogy kell egy ilyen gep, mert a hangja talán meg jobb, mint a grafikája. Én akkoriban a faddi Művelődési házban tartottam egy Commodore 64 és egy Enterprise 128 számítógéppel szakköröket az érdeklődőknek. Persze játszottunk látástól mikulásig.

Amiga 500 Plus

Amiga 500 Plus

1990-ben az egyik nálam idősebb, már dolgozó haverom sok kuporgatás és Commodore 64 konfigjának eladása után úgy döntött, hogy az ausztriai bevásárlóturizmus keretei között ő nem hűtőgépet hoz haza, hanem egy Amiga 500-ast. Egész nap az ablakban ültem es vártam, mikor érkeznek haza a Wartburg gépjárművel. Megjöttek és rövid idő után ott ragyogott előttünk a kipakolt A500-as egy színes Videoton tévére es erősítőre kötve két brutál hangfallal. Beragyogta a szobát. Hatalmas gép, 3,5″ lemezek, RF modulátor, EGÉR! Meg most is emlékszem az illatara. Nem volt semmi szoftverunk hozza csak a gyárilag a géphez mellékelt Workbench 1.3 három lemeze. De mar maga az operációs rendszer is csodalatos volt számunkra. Egy C16, C64 vagy Enterprise utan ez maga a mennyország!

 

K: Mi volt az első durva amigás élményed?

V: Rövidesen sikerült pár lemeznyi stuffot szerezni a környékbeli Amigásoktol. Az első játékprogram, amit láthattunk a North and South volt. Soha nem felejtem, hogy a kezdő intró részeként az Infogrames logó alatt szóló zenében egyre hangosodó lódobogás jelezte az érkező lovaskatonákat. Mi pedig a Videoton erősítőnek köszönhetően azt hittük, hogy kint az utcán jön egy lovaskocsi, csak nem értettük mitől ilyen hangos. El sem mertük képzelni, hogy ez a valósághű hang a számítógépből érkezik. Eddig ilyen minőségu hangot és grafikát nem láttunk. Viccesek lehettünk 🙂

K: Következmények?

V: Innentől kezdve teljesen megfertőzött az Amiga. Minden erdekelt ami Amiga. A gimnáziumban kaptam szüleimtől egy Amiga 500 Plust a jó tanulmányi eredményemért. Minden szabadidőmet vele töltöttem. (Szerk: nem véletlenül jelent a gép neve barátnőt.)

A suliban is informatika irányban indítottam a továbbtanulást. Első munkahelyemet óriási szerencsémre az Amigának köszönhettem. Gimi után állás utan kutatva a Szekszárd 1. televíziónál kötöttem ki, ahol a szekrény tetején árválkodott egy Amiga 1200-as. Tudták, hogy a televíziózáshoz Amiga kell, de senki sem értett hozzá. Jelentem itt vagyok, kenem-vágom az Amigát! 🙂 Így lettem technikus a helyi tévénél. Amigázhattam egész nap!

Azóta is tart a szenvedély. Imádom, gyűjtöm, szeretem. Szerelmes vagyok a gépcsaládba. Egy okosan, elegánsan megtervezett ás elkészített gép, egy kitűnő operációs rendszerrel, ami a maga korában mindent felülmúlt, sőt némely tekintetben még manapság is. Lehet belőle tanulni, mind felhasználóként mind fejlesztőként!


K: Mi jót hozott ez a nagy rajongás?

V: Az Amiga Mania Magazin ennek a szeretetnek a gyümölcse. Az Amiga csúcskorában számtalan hazai magazin jelent meg, de akkor még gyerek voltam. Hónapról hónapra vártuk a haverokkal a betevő újságainkat. Később sikerült külföldi lapokat is beszerezni. Bejáratódtak a hardverbehozatali lehetőségek, így egyre jobb és jobb Amigáink lettek.

A gépcsalád lefele ívelő korszakában az újságok és weboldalak egyre megszűntek, ezért felmerült, hogy szükség lenne egy magazinra a még mindig fanatikusan amigázók számára. Ekkor találkoztam Reynolds-szal, aki már egy ideje dédelgette az Amiga Mania Magazin ötletét. Én az évek során kiadványszerkesztő szakemberként kerestem a kenyerem, tehát a tördelő máris volt. Harmadik társunk Hevö, a pixelgrafikus pedig a korábbi években dolgozott néhány Amigás játékon, és a Guru lemezújságok borítóján. Volt tehát egyből főszerkesztő, grafikus és DTP-s is. Megalapítottuk az Amiga Mania Magazint, mely hivatalosan bejegyzett, név és sajtótermék.

Amiga Mania

Amiga Mania

K: Kereskedelmi kiadványról van szó?

V: Nem, teljesen nonprofit alapokon készül az újság. Online formátumban ingyen olvasható, viszont a teljes élmény eléréséhez a hardcore rajongók megrendelhetik papír változatát, persze ez pénzbe kerül. Viszont csakis a gyártás költségeit és a postázást kell kifizetni, az újság nem részesül a pénzből. Így elmondhatjuk, hogy minden egyes példány az adott megrendelő számára készült egyedi darab (rendes, nagy digitális nyomdában készül a lap, minőségi alapanyagra). Példányszáma sajnos alacsony, 100 darab alatt van és ilyen kis példányszám esetén nem tud olcsóbb lenni.
Online PDF-ben és egy speciális site segítségével Flash tartalomként tekinthető meg az újság. Interneten közel 600-an szoktak rákattintani, a világ több pontjáról. Szívesen mondanám, hogy ennyien olvassák is, de magyar nyelvű, ami behatárolja az olvasótábort. Ezzel együtt is külföldről nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk, és várnának egy angol nyelvű mutációt is. Ez előkészítés alatt áll, talán-talán sikerül megoldanunk a minőségi angol nyelvű fordítást – ha igen, akkor a lap fizetőssé válna, mert a fordítás pénzbe kerül. (Illetve keresünk jó angolos Amiga-fanokat!) Jelentkezők eddig is voltak, de amikor konkrét munkára került volna a sor, akkor mind-mind eltünedeztek :). Nem kis munka ez.